Az akrilfestés

A fellendülő műanyagipar melléktermékei az akrilok a festészet új nyersanyagaiként az 1950-es években tűntek fel. Mivel ilyen új jövevények a művészetben, sokan természetesen még mindig bizonyos előítélettel viseltetnek irántuk. Ez azért kár mert az akrilfesték legalább annyira sokoldalú mint az olajfesték és van néhány egészen különleges tulajdonsága is.

Az akrilfesték a 20. századtól a művészek egyik nagy kedvence a könnyű használat és a nagyfokú térhálósodása miatt. A nagy mennyiségű vizes (tehát nem oldószeres) műanyag diszperzió, amit az akrilfesték tartalmaz a száradás közben nem csak a vizet (más festékekben különféle oldószereket) párologtat el magából, hanem erős keresztkötéseket hoz létre a molekulák között. Léteznek fényes és matt akrilfestékek is.

Az akrilfesték teljesen fedő, gyorsan száradó, száradás után vízálló, vizes alapú dekorációs festék. Ideális a művészet, hobbi, szabadidő, iskola, modellkészítés területein. Sok alaphoz ideális, például fa, papír, bőr, kő, fém, üveg, agyag, viasz, műanyag felületekre Éppen a gyors száradása (az amatőr szempontjából létfontosságú) miatt annyi réteget festhetünk egymásra amennyit csak akarunk. Természetesen az olajfesték rétegei is felhordhatók egymásra, de mivel lassabban száradnak, mindig fennáll annak a veszélye, hogy felkavarjuk a színeket és csak egy piszkos masszát kapunk végeredményként. Az akrilfesték, ha egyszer megkötött, mozdíthatatlan: minden új festékréteg úgy fedi be az alatta lévőt, hogy egy hajszálnyit sem old fel belőle. Másik előnye, hogy szinte bármilyen alapra festhetünk vele a papírtól kezdve a fatáblán keresztül a vászonig, mégpedig úgy, hogy a festőfelületet nem kell előkészítenünk és alapozásra sincs szükség (egyes felületeknél egy gyenge zsírtalanítás (sebbenzinnel) azért nem árthat – a szerk.).

Az akrilfestéket használhatjuk az olajfesték „pótlására”; sok mindenben teljesen azonosan viselkednek, de persze különbségek is bőven akadnak köztük mind összetételükben, mind használatukban. Minden festékanyag folyékony halmazállapotban lebegő, finoman őrölt pigmentrészecskékből áll, amelyeket valamilyen ragasztóanyag köt meg. Az akrilfesték esetében a folyadék víz. A kötőanyag pedig műanyag, pontosabban műgyanta. Az akrilfesték tehát nem olaj, hanem víz alapú, éppen ezért vízzel hígítjuk, nem pedig olajjal – sőt az akrilfestékes ecseteket vízzel tisztítjuk, nem pedig lakkbenzinnel. Az akrilfestéknek ugyanakkor hátrányai is vannak: a képen csak úgy változtathatunk, ha új festékréteget hordunk fel, miközben a színek oly hamar száradnak, hogy nem tudunk ide-oda mozogni az alapon és a kép különböző részein egyidejűleg dolgozni mint amikor olajjal festünk. Az ecseteket mindig vízben kell tartanunk, vagy folyamatosan mosnunk kell, máskülönben tönkremennek. Ettől eltekintve az akrilfesték előnyei messze felülmúlják a hátrányait, és ha valaki most tanul festeni, nagyon megfelelő eszközre találhat benne (nem elhanyagolható az árelőnye sem az olajhoz képest – a szerk.). Az akrilfestékekből óriási a kínálat, árulják tubusban és nagyobb kiszerelésben tégelyben is. Ennek az előnyei a következők: - minimális anyagveszteség (tégelyből éppen annyit vehetünk az ecsetünkre amennyit szükséges, a tégelyt lezárhatjuk, korlátlan ideig megőrzi így a nedvességtartalmát a festék, így szinte bármeddig eltartható)

- a tégelyes kiszerelések mindig hígabbak (tejföl állagúak) mint a tubusban forgalmazottak - nagyobb kiszerelés – alacsonyabb fajlagos ár

A különböző festésmódoknak megfelelően számtalan fajta speciális adalékanyag létezik, kaphatók például elfestőszerek. Ezeket a festékhez kell keverni, amitől az vékony rétegben felvihető és könnyen kezelhető lesz, anélkül hogy összefolyna. Szükségünk lehet egy speciális adalékanyagra, a késleltetőre (akril lassító). Könnyebben tudunk dolgozni ezzel a száradási folyamat késleltetésére szolgáló anyaggal. Nagy segítséget nyújt akkor ha akrillal „olajszerűen” akarunk festeni.

Akrilfestéshez legjobb az üvegpaletta. Fából készült olajfestő-paletták azért nem megfelelőek, mert a rászáradt festéket nehéz róla lekaparni, olyan felületre van szükség, amely nem ereszti át a vizet. Kifejezetten akrilfestéshez árulják a fehér műanyag palettákat. Ezeket nem mindenki szereti, mert keverés közben nehéz megítélni a színeket a vakító fehér felületen. Akrilfestők számára létezik még egy fajta speciális paletta, amelynek elsősorban akkor vesszük nagy hasznát, ha kint, a szabadban festünk. Ez tulajdonképpen egy műanyagból készített sekély vályú, benne két réteg papírral. A felső nem ereszti át a vizet, az alsó pedig itatóspapír, amelyről mindig annyi víz szivárog a festékekhez, hogy nedvesen tartsa és a száradástól megóvja őket. A vályút átlátszó műanyag tetővel lezárhatjuk így a festéket valóban szinte korlátlan ideig frissen tarthatjuk.

Akrillal festhetünk vakrámára feszített vásznakra, farostlemezre vagy falemezre kasírozott vászonra, farostlemezre, fatáblára, műanyagra, gipszkartonra, papírra, köre, üvegre, de akár még a falra is…

Forrás: Wikipédia (http://hu.wikipedia.org/wiki/Akrilfesték)
Hazel Harrison: Akvarell-, olaj- és akrilfestés (Glória Kiadó, 2000)

Szerkesztette: Farkasel László